A rekordméretű tőkeáramlás kezelése kihívást jelent a fejlődő országokra nézve

Kapcsolattartó:

Washington:Christopher Neal (202) 473-7229

(202) 390-8858

Cneal1@worldbank.org

Kavita Watsa (202) 458-8810

kwatsa@worldbank.org

TOKIÓ, 2006 május 30. — 2005-ben rekord értéket, 491 milliárd US dollárt ért el a fejlődő országokba irányuló nettó tőkebeáramlás. Fő okai a privatizáció, a fúziók és akvizíciók, a külső adósságfinanszírozás, valamint a befektetők erőteljes jelenléte a helyi valuták kötvénypiacain Ázsiában és Latin-Amerikában – állítja a Világbank éves jelentése, a 2006. évi Global Development Finance. A bővülő tőkebeáramlás, amely rekord értékű banki hitelezést és kötvénykibocsátást is magába foglal, egybeesett a fejlődő országokban tavaly mért 6,4 százalékos gazdasági növekedéssel, ami több mint kétszerese a fejlődő országok 2,8 százalékos teljesítményének.

            “Ez a bővülő tőkebeáramlás azt sugallja, hogy a több fejlődő országban megmutatkozó javuló gazdaságpolitika pozitív hatást váltott ki,” állítja François Bourguignon, a Világbank vezető közgazdásza, aki egyben a fejlődő országok gazdaságaiért felelős szenior alelnök. “Az érintett országoknak javára válnak a fejlettebb globális piaci feltételek és a javuló befektetési klíma, de a szorosabb világméretű pénzügyi integráció fenyegető kihívást jelent a fejlődő országok politikusai számára, ha fenn akarják tartani mind a gazdasági fejlődést, mind a pénzügyi stabilitást.”

            A magántőke beáramlása a fejlődő országokba erőteljesen nőtt, annak ellenére, hogy a magas olajárak bizonytalanságot eredményeztek, a kamatok globális szinten nőttek és nőtt a globális szintű pénzforgalmi egyenlőtlenség. A magántőke hitel beáramlása a fejlődő országokba becsült értéken 192 milliárd US dollárra nőtt a 2003 évi 85 milliárd dollárról, ami a bőséges globális likviditásnak, a fejlődő országok hitelminősége javuló tendenciáinak, a gazdag országokban elérhető alacsonyabb hozamnak valamint annak köszönhető, hogy a befektetők érdeklődése megnőtt a feltörekvő piacok eszközei iránt. Sok fejlődő ország hitelminősítése javult, amint kötvényeik kockázata csökkent, s így lehetővé vált számukra, hogy 2005-ben rekordértékű, 131 milliárd dollárnyi kötvényt bocsássanak ki, szemben a 2004-es 102 milliárddal.

            Ezek az eredmények 6,4 százalékos GDP növekedést tükröznek 2005-ben az alacsony- és közepes jövedelmű országokban. Ezen a téren Kína és India vezet, amelyek termelése 9,9 ill. 8 százalékkal nőtt. Ha ezt a két országot nem tekintjük, az olajimportáló fejlődő országok gazdasági növekedése 4,3 százalékos volt, ami csökkenés a 2004. évi 5,7 százalékhoz képest. A várakozások szerint 2008-ig a gazdasági növekedés meghaladja az öt százalékot az összes fejlődő régióban, kivéve Latin-Amerikát és a Karib térséget, ahol az előrejelzés szerint átlagosan 3,8 százalék lesz.

            “A magas olajárak, az emelkedő kamatok és az egyre kifejezettebb inflációs nyomás várhatóan megakasztja a gazdasági növekedést a legtöbb fejlődő régióban a következő két évben, ennek ellenére, ezek a régiók még mindig jobban fognak teljesíteni, mint a nagy bevételeket realizáló gazdaságok,” mondja Hans Timmer, a Világbank globális trendekkel foglalkozó csoportjának vezetője, akik a jelentésnek a gazdasági kilátásokkal foglalkozó részét írták. “Míg a fejlődő országok összességében a folyó fizetési mérleg hiánya minimális, az olajimportáló országokban a hiány jelentősen megnőtt, ami mind a magas olajárakkal, mind – több esetben - a fenntarthatatlanul gyors gazdasági növekedéssel magyarázható.”

            A tőkebeáramlás növekedése azt is tükrözi, hogy nő a fejlődő országok közötti kereskedelem és erősödik a pénzügyi integráció. A dél-dél irányú kereskedelem 562 milliárd dollárra nőtt 2004-ben az 1995-ben mért 222 milliárdról és – 2004-ben – a fejlődő országok összes kereskedelmi forgalmának 26 százalékát tette ki. A dél-dél irányú közvetlen külföldi beruházások (FDI) is megnőttek, és 2003-ban 47 milliárd dollárt tettek ki, szemben az 1995-ös 14 milliárddal, és 2003-ban a fejlődő országok összes közvetlen külföldi beruházásának 37 százalékát jelentették.

            “Bár ez a dél-dél irányú tőkemozgás viszonylag kis része az összes magántőke beáramlásnak, mégis rendelkezik olyan potenciállal, hogy megváltoztassa a fejlesztési finanszírozás arculatát, különösen akkor, ha a fejlődő országok gazdasági növekedése továbbra is gyorsabb lesz, mint a fejlett országoké,” mondja Mansoor Dailami, a 2006-os Global Development Finance jelentés vezető szerzője.

            Sok dél-dél irányú FDI a közepes jövedelmű országok társaságaitól ered és ugyanabban a régióban fektetik be. Például, orosz és magyar társaságok Kelet-Európában és Közép-Ázsiában fektetnek be, vagy a dél-afrikai társaságok Afrika más déli országaiban. Kína FDI-jének körülbelül fele azonban Latin-Amerikába irányult, ahol természeti kincsek kiaknázását célzó projekteket finanszírozott.

            “Bár ez a kedvező gazdasági teljesítmény annak az eredménye, hogy a háttérben pozitív politikai folyamatok zajlanak, azokat a kedvező külső körülményeket is tükrözi, amelyek – sajnos – várhatóan romlani fognak. Sok fejlődő ország kimerítette többletét és más olyan tartalékait, amelyek lehetővé tették számukra, hogy kiküszöböljék a magasabb olajárak negatív hatását, miközben gazdaságuk gyorsan nőtt. Így most sebezhetővá válnak a további megrázkódtatásokkal szemben,” mondja Uri Dadush, a Bank fejlődési kilátásokkal foglalkozó csoportjának vezetője, amelyik a jelentést kiadja. “Ide tartozik egyes gazdaságok ‘túlhevülése’, a globális egyenlőtlenségek rendezetlen kiegyenlítődése, a világ olajellátásában hirtelen bekövetkező zavarok, vagy az a lehetőség, hogy csökken azoknak a termékeknek az ára, amelyek sok fejlődő ország bevételének lényeges részét képezik..”

            Habár bátorító az a tendencia, hogy nő a fejlődő országokba irányuló tőkebeáramlás, továbbra is jelentősen eltérő az, hogy ezek az országok mennyire férnek hozzá a hitelekhez. Az egyik csoport, amelybe Kína, Chile, Magyarország, Malajzia, Mexikó, Lengyelország, Oroszország és Thaiföld tartozik, 2002 óta bocsát ki kötvényeket. Besorolásuk befektetésre alkalmassá teszi őket és alacsonyabb kötvény kockázatot képviselnek, mint a fejlődő országok átlaga. Egy második csoport országai könnyen kapnak bankhitelt, mert jól meghatározott bevételekkel rendelkeznek például exportjuk, külföldön élő honfitársaik átutalásai vagy természeti kincseik kiaknázásából befolyó jövedelmük miatt, de nem férnek hozzá a kötvénypiacokhoz. A kisjövedelmű országok harmadik csoportja nem jut hozzá a magántőkéhez, kivéve a rövidtávú kereskedelem finanszírozást vagy az FDI-t, és hosszútávú tőkeigénye tekintetében főleg a hivatalos finanszírozástól függ.

            Ez az utolsó csoport a fejlesztési segélyek növekedése és az adósság elengedés révén tett szert előnyökre. A donor országok bruttó nemzeti össztermékük (GNI) 0,33 százalékára emelték a hivatalos fejlesztési támogatást (ODA) 2005-ben, ami 2001-ben 0,22 százalék volt, és éppen csak alatta maradt a kilencvenes évek elején mért, kimagasló 0,34 százaléknak. A rekordméretű 27 milliárd dolláros növekedés legnagyobb részét mindössze két ország, Irak és Nigéria élvezte adósság elengedés formájában. Ezzel együtt a tendencia az, hogy a donor országok bővítik segélyezéseiket. Az ODA 2006-2007-ben várhatóan csökken, amint az adósság elengedés visszaesik, de újra emelkedni kezd és 2010-re eléri a GNI 0,36 százalékát. A donor országok azt tervezik, hogy az ODA 2010-ig tervezett 50 milliárd dolláros növelésének legalább felét az Egyenlítőtől délre fekvő afrikai országoknak juttatják, s ezzel megduplázzák a régióba irányuló segélyeket. Ezen kívül a “Súlyosan eladósodott szegény országok kezdeményezés” (HIPC) és a “Multilaterális adósság csökkentés kezdeményezés” (MDRI) keretében jelentősen csökkentik a rászoruló szegény országok adósságszolgálatának terheit, s ezzel további finanszírozást biztosítanak a milleniumi fejlesztési célok (MDG) elérése érdekében.