Kapcsolattartó:
Merrell Tuck-Primdahl, work ph# 202 473-9516
Mobil: 202 415-1775
mtuckprimdahl@worldbank.org WASHINGTON DC, 2006. január 31. – Kelet-Európában és a volt Szovjetunióban a legtöbb országnak hasznára vált a világkereskedelembe történő integrálódás, de ahhoz, hogy a nagyobb piaci szabadság összes előnyét élvezzék, erőteljesebben kell szorgalmazniuk a hazai reformokat – egy világbanki tanulmány szerint, amelyet ma tettek közzé. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a megfelelő reformok nélkül két kereskedelmi csoport fog kialakulni: egy gyorsabban modernizálódó, gazdagabb csoport, amelynek országai Nyugat-Európával alakítanak ki szoros kapcsolatot és egy második, lassabban fejlődő, szegényebb csoport, amely Oroszország körül kristályosodik ki. “A széthullásból az integráció felé: Kelet-Európa és a volt Szovjetunió a nemzetközi kereskedelemben” c. tanulmány a kereskedelem alakulását elemzi a kommunizmus bukása óta eltelt időszakban 27 közép-kelet-európai országban és volt Szovjetunió tagországaiban. Arra a következtetésre jut, hogy a térség legtöbb országa ma sokkal erősebben integrálódott a globális gazdaságba, mint bármikor az Orosz Forradalom óta. Az elmúlt 1 év alatt az export megháromszorozódott, az import két él félszeresére nőtt és a kereskedelem gyorsabban fejlődött, mint a világ bármely más térségében. A tanulmány megállapítja, hogy a nyílt kereskedelem a fejlődés hatalmas mozgatóereje a térségben, akárcsak a világ más részein. Ennek ellenére a térség egyes országai jobban ki tudták aknázni a kereskedelem által nyújtott előnyt, mint mások. A legsikeresebbek közülük megtalálták a módját annak, hogyan hozzák egyensúlyba a nemzetközi integrációt a gyorsabb hazai növekedéssel – ennek legfontosabb eszköze a szabadkereskedelmet ösztönző reformok és a ‘határokon belüli’ szerkezet átalakítási és intézményi reformok összehangolása. Lengyelország és Magyarország például olyan intézkedéseket hoztak, amelyek elősegítik a vállalkozások közötti versenyt, javítják a kormányzás minőségét és bátorítják a közvetlen külföldi befektetéseket, hogy ezzel is bekapcsolják a hazai cégeket a globális termelési hálózatokba. Azonban a a térség országai között olyanok is megtalálhatók, amelyek a másik végletet képviselik, pl. Fehéroroszország és Üzbegisztán. Kereskedelmük viszonylag zárt és még előttük áll az alapvető ‘határokon belüli’ piaci reformok bevezetése: az állam továbbra is tartja vezető tulajdonosi pozícióját a gazdaság legfontosabb ágazataiban, a szolgáltatási szektor nem nyílt meg a verseny előtt és a kereskedelem fejlesztését segítő infrastruktúra és az intézmények alulfejlettek. Ezekben az országokban az emberek határozottan szegényebbek. “A térséget erősődő kettős polarizálódás jellemzi. Az egyik csoport kereskedelme a fejlett nyugat-európai országok felé mozdult el és itt viszonylag magasak a jövedelmek. A másik csoport lényegesebb szegényebb és jelentős az Oroszország központú visszafelé történő elmozdulás. Itt a gazdaságot továbbra is az árukereskedelem uralja és nagy annak a kockázata, hogy ezek az országok nem fognak részesülni a modern nemzetközi munkamegosztás előnyeiből”, mondta Harry Broadman, gazdasági tanácsadó, a kutatás és a tanulmány vezető szerzője. Tekintetbe véve azonban a régió országainak sokféleségét, a két blokk határai elmosódnak. Oroszország és Ukrajna például erősebben integrálódott a világgazdaságba, mint sok szomszédjuk az Oroszország központú csoportban. Eközben – a tanulmány szerint - egyes dél-kelet-európai országok ‘köztes csoportot’ alkotnak a két véglet között. Olyan országok, mint pl. Horvátország, Románia és Bulgária liberális kereskedelmi politikát folytatnak, de határozottan lassabb a hazai piacon a verseny bátorítása, a kormányzás minőségének javítása és más, a kereskedelmet befolyásoló szerkezeti reformok bevezetése. Bár ezekben az országokban is nőtt az import és az export, kisebb mértékben javult a termelékenység és kevésbé nőtt a nemzeti jövedelem. A tanulmány szerint a két blokkra osztódás nem elkerülhetetlen. De konkrét lépésekre lesz szükség ahhoz, hogy a jelenlegi folyamatokat megállítsák és visszájára fordítsák. A tanulmány három csoportba sorolja az érintett országokat: az új EU tagországok, Dél-Kelet-Európa országai és a volt Szovjetunió többi országa és konkrét ajánlásokat fogalmaz meg mind a kereskedelmi politika, mind a ‘határokon belüli’ reformok tekintetében. “A térség összes országában további kereskedelempolitikai reformokra van szükség, mint pl. a vámok csökkentése, az exportot akadályozó szabályzók megváltoztatása, a Világkereskedelmi Szervezetbe való belépésre való törekvés és a meglévő több millió regionális kereskedelmi egyezmény racionalizálása. De a nagyobb és többnyire befejezetlen kereskedelmi törekvések szorosan összefüggnek a határokon belüli reformokkal is. Az itt elért siker azt jelenti, hogy le kell bontani a hazai vállalkozások versenyzését gátló akadályokat, erőteljesen ösztönözni kell a minőségi kormányzást, bővíteni kell a kereskedelem fejlődését elősegítő infrastruktúrát és a nemzetközi kereskedelmet és befektetéseket támogató szolgáltatásokat”mondta Broadman. Bár a szükséges reformok nagy része a térség országainak feladata, a tanulmány szerint a gazdag országoknak is javítani kell az egyes termékek és szolgáltatások piacának elérhetőségét és eltávolodni attól a ‘nem piaci’ megítéléstől, amelyet az átmeneti gazdaságú országokkal szemben alkalmaznak különböző dömpingvádak és eljárások során. A donor országok részéről több segítségre van szükség a kereskedelmi intézmények erősítése terén különösen a kis jövedelmű, gyengébben teljesítő országok iránt – világít rá a tanulmány szerzője az ajánlások között. |
