Kapcsolattartó: Merrell Tuck-Primdahl, tel. (202) 473-9516 mobil (202) 415-1775 mtuckprimdahl@worldbank.org
WASHINGTON DC, 2005. október 12. – A Világbank ma nyilvánosságra hozott jelentése szerint körülbelül 40 millió ember lépett ki a szegénységből Közép- és Dél-Kelet-Európában és a volt Szovjetunióban az 1998-2003 közötti időszakban a gyors gazdasági növekedés és az egyenlőtlenség csökkenése miatt. A jelentés szerint 2003-ban a régióban 61 millió ember, a lakosság 12 százaléka élt szegénységben szemben az 1998-ban mért 20 százalékkal. A háztartások fogyasztási adatait felmérve alakították ki a jelentésben vizsgált 27 országban élők életszínvonalának összehasonlítható mérőszámait. A legtöbb országban napi 2 dollár értéket tekintettek az abszolút szegénységi küszöbnek figyelembe véve a hideg éghajlat miatt szükséges fűtés és meleg ruházat költségeit. További 153 millió ember él a régióban napi 4 dollárból, vagy kevesebb pénzből, akiket a gazdaságilag sebezhető, de nem a szegény kategóriába soroltak. “A jelentés bemutatja, hogy az átmenet miatt nehéz helyzetben lévő országoknak mégis sikerült elérni, hogy több millió ember kilépett a szegénységből, az Oroszországból elinduló 1998-as pénzügyi válságot követő időszakban. Ez a fordulat világossá teszi a gazdasági növekedés fontosságát a jobb élet körülményeinek megteremtésében. Ahhoz, hogy ezt fenntarthassuk, több munkahelyre van szükség, hogy segíteni tudjunk a lemaradókon, különösen azokon, akik falvakban, illetve a régió számos elmaradt városában élnek” mondta Shigeo Katsu, a Világbank Európa és Közép-Ázsia Régióért (ECA) felelős alelnöke. A jelentés javasolja: a vállalkozások és reformok támogatását, az agrárövezetek gazdaságának fejlesztését és a lemaradó régiókban a lehetőségek feltárását. A jelentés által feltárt további reform prioritások között szerepel az alapszolgáltatások színvonalának javítása és jobb, célzottabb szociális védelem különösen a dolgozó szegények és a gyermekek részére. A jelentés szerint az 1998-2003 közötti gazdasági növekedésben a Független Államok Szövetsége (FÁK) járt az élen. Oroszország szerepe döntő volt, figyelembe véve az ország olajkincsét és a régió kereskedelmében és a migrációban betöltött szerepét. Ugyanakkor az EU integráció is hozzájárult a piacok kiszélesítéséhez és a reformok véghezviteléhez a csatlakozó országokban. A háború befejeződése a Balkán nyugati részén olyan gazdasági környezetet teremtett, amelyben megindulhattak a befektetések és a gazdasági növekedés. 1998 és 2003 között a régió legtöbb országában visszaszorult a szegénység. Az abszolút szegénység szintje leginkább a szegény közép-ázsiai országokat jellemzi, például Tadzsikisztánt, ahol a szegénység aránya 70 százalékos, vagy a Dél-Kaukázust, ahol pl. Grúziában a szegénység aránya 50% volt 2003-ban. A régió országaiban, amelyeket a gazdasági átmenet jellemez, a legtöbb szegény, ill. gazdaságilag sebezhető ember a nagy lélekszámú, közepes jövedelmet felmutató országokban él, mint pl. Kazahsztánban, Lengyelországban, Oroszországban és Ukrajnában. A leginkább veszélyeztetett csoportok a fiatalok, illetve a falvakban és az elmaradt városokban élők. A munkanélküliek, az alacsony iskolázottsági szinten lévők, illetve az olyan hátrányos helyzetű kisebbségek, mint pl. a romák, szintén veszélyben vannak. A legtöbb szegény dolgozik. A szegénység válasza a növekedésre. A jelentésből kiderül, hogy több gyorsan fejlődő országban - pl. Oroszországban és Kazahsztánban - a szegények javára mozdult el a jövedelemelosztás. Ennek eredményeképpen a szegénység gyorsabban szorul vissza, mint az várható volt. Ezzel ellentétben, Grúziában és Lengyelországban a jövedelemelosztás nem a szegények javára változott, s a szegénység ténylegesen nőtt. A szegénység a fővárosokban csökkent a leggyorsabban. A munkanélküliség növekedése. Nagyon kevés országnak sikerült elég munkahelyet teremtenie még azok közül is, ahol a legmesszebbre jutottak a szegénység csökkentésében. A munkahelyteremtés kudarca miatt csökkent a foglalkoztatottság, kivéve néhány gyorsan növekedő országot, mint pl. Kazahsztán, Oroszország és Ukrajna. Az új EU tagállamokban és a dél-kelet-európai országokban a foglalkoztatottsági arány jelenleg 56 százalék, ami messze elmarad az úgy nevezett lisszaboni célkitűzéstől, a 70 százaléktól, amelyet az Európai Unió jelölt meg, mint elérendő célt. Egyenlőtlenség. A jelentésből kiderül, hogy az egyenlőtlenség, amelyet a háztartások által elfogyasztott javak és szolgáltatások szintjével mérnek, általában csökkent a FÁK országaiban. Ez a folyamat kevésbé egyértelmű Közép- és Kelet-Európában, a Baltikum országaiban és Dél-Kelet-Európában. 2003-ra a régióban mért fogyasztási egyenlőtlenség összehasonlíthatóvá vált olyan, viszonylag egalitárius régiókkal, mint pl. Kelet-Ázsia, sőt, a világ néhány gazdag országával is. Ennek ellenére nagy regionális egyenlőtlenség áll fenn, mind az országokon belül, mind az országok között. A minőségi szolgáltatások elérhetősége. A jelentés szerint kevésbé ad okot az optimizmusra az, ahogyan az oktatás, egészségügyi ellátás, tiszta ivóvíz, csatornázás és fűtés elérhetőségének tendenciái alakulnak. Továbbra is fennáll az egyenlőtlenség a jó iskoláztatás, egészségügyi ellátás, megbízható ivóvíz vagy az áramszolgáltatás elérhetősége terén. Néhány esetben javulás következett be, különösen a FÁK országaiban. De Tadzsikisztánban például az egészséges ivóvízhez való hozzáférés csökkent, kivéve a népesség felső ötödében élőket. Az állami politika szerepe és a jövő kilátásai. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy kevesebb ember lesz képes kilépni a szegénységből, ha a munkanélküliség növekvő aránya nem változik. Ha az alapszolgáltatások minőségében tapasztalt növekvő egyenlőtlenség tendenciája nem fordul meg, ez legyengíti a gazdasági növekedés jótékony hatásait. A szerzők a következőket ajánlják a növekedés felgyorsításának érdekében és a szegények életkörülményeinek javítása céljából: · A vállalkozási szektorban további reformok, hogy bátorítást kapjon a források átterelése a régi, kevésbé termelékeny iparágakból az új, termelékenyebb vállalkozások felé; · Olyan politika, amely támogatja a mezőgazdaságot és elősegíti a falusi gazdaságok növekedését a mezőgazdasági területek gazdasági integrációja révén a munkaerő és tőkepiac, a hitelek rendelkezésre állása, a kereskedelem és a szolgáltatások terén; · A lemaradó régiókban tett erőfeszítések a nagyobb lehetőségek feltárása irányába; · Az alapszolgáltatások minőségének javítása és elérhetőségük megőrzése a szegények felé, s végül; · A szociális háló további fejlesztése. “A jelenlegi növekedési ütem mellett azt jósoljuk, hogy 2007-ben még mindig körülbelül 40 millió ember lesz szegény, illetve kb. 110 millióan lesznek a gazdaságilag sebezhető kategóriában. Ezért és a humán fejlődés céljainak elérését fenyegető jelenségek miatt elsőrendű, hogy a kormányok azon munkálkodjanak, hogy felgyorsítsák a gazdasági növekedést és biztosítsák azt, hogy ennek jótékony hatásaiból mindenki részesüljön” fejtette ki Asad Alam, a jelentés csoportvezetője, a Világbank ECA szegénység és makro-gazdasági szekciójának vezetője.
|
RSS